Augusztus - 22-23.

R. Perkins 1986. augusztus 6-i satsang-kommentárjából: Amikor fejlődésről beszélünk, soha nem tekinthetjük úgy, hogy megértettük, miképpen jutottunk előre... Mi a szó szoros értelmében sehová nem mentünk, és semmit nem csináltunk. A Mester végzi mindazt..., ami a lelkünkben végbemegy, miközben igyekszünk engedelmeskedni neki.

Az általa megkívánt engedelmesség éppen ahhoz elég, hogy engedje történni azt, amit ő végez bennünk.

Ugyanez érvényes a meditációra is. A beavatáskor adott utasítások világosan elmagyarázzák ezt. Senki sem tud visszavonulni a testéből. A Mester az, aki felfelé vonz. Amit nekünk kell megtenni, az mindössze annyi, hogy megteremtjük a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a Mester munkáját... Fogékonynak kell lennünk, nyitottnak és szeretettel telinek a magasabb erő iránt, amely bennünk akar dolgozni, és amelynek tényleges működése a tudtunk nélkül zajlik...

Látjátok, az ember képtelen erről beszélni. Nem tudjuk, mi történik, fejlődés mégis létezik. Az, amit nem tudunk megtenni, lehetetlenné teszi azt, hogy e fejlődés valóban megtörténjen. Ezért kell követnünk a parancsokat. Ezért kapjuk a világról alkotott egyetemes nézetet a Mestertől.

Végül is, ha részt veszünk abban, ami a Mester, akkor történik meg. Nincs más mód.