Április - 10-11.

Úgy emlékezzetek rá, hogy soha el ne felejtsétek. A folyamatos emlékezés hozzá vonz majd.

Az Úrral való találkozás iránti mindent legyőző vágyakozás a vele történő egységgé, egyesüléssé növekedik.

(SS 71/11, 28. o.)

Amíg a gyermek alszik, anyja nem aggódik miatta, ám amikor felébred és sírni kezd, édesanyja felhagyva minden mással, amivel éppen foglalatoskodik, azonnal mellette terem, és megadja neki, amire szüksége lehet.

Ugyanígy, amíg mi a világi örömökbe merülünk, Istennek sem kell aggódnia miattunk, hiszen saját énünkkel egyáltalán nem törődünk. Ám amikor kérlelni kezdjük Őt, hogy jöjjön le hozzánk és segítsen rajtunk, amikor sírni kezdünk az Ő szeretetében és az iránta való vágyakozásban, akkor Isten sem tud távol maradni tőlünk, akárcsak az édesanya... Isten ugyanúgy felhagy minden munkájával, és eljön hozzánk, hogy segítsen rajtunk.

Olyanná kell válnunk, mint a gyermek, és Isten segítségéért kell kiáltanunk.
(JH, 101. o.)