Az Ájurvéda a táplálkozásról

Az Ájurvéda fogalmának megközelítése

„Az egészség
a törvény, az üdvrend, a szerelem
és a megszabadulás célja elérésének
legmagasabbrendû alapja.
A betegség lerombolja az egészséget
az ember végsõ céljával,
sõt magával az életével együtt."
(Charaka Samhita 1.15)

 

Az Ájurvéda meghatározása:

„Az élet a test, az érzékek, a lélek és a tudat összekapcsolódása; amely tanítás ennek (az életnek) a valódi létezésérõl szól, az az Ájurvéda; amely (tanítás) az errõl (az életrõl) szóló tudást adja, az az Ájurvéda; amely (tanítás) által ez (az élet) elérhetõ (megismerhetõ és ennek megfelelõen leélhetõ), az az Ájurvéda."

Az „Ájurvéda" fogalom két szó összekapcsolásából jött létre. Ezek a következõk: áju = élet és véda = tudás, megismerés. Ennek megfelelõen az Ájurvéda az élet megismerésének, s az ismeretbõl következõ helyes életvezetésnek a tudománya. Tehát teljes életszemléleti rendszer, amely az élet egészére vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket tartalmazza. A rendszer egy része a gyógyászat, amely alapvetõen két dologgal, elsõdlegesen az egészség megõrzésével, másodlagosan a betegségek gyógyításával foglalkozik.

 

Az Ájurvéda alaptanítása:

Az Ájurvéda tanítása szerint az anyagi világ öt õsanyagból áll. Ezek: az ákása (éter), a váju (levegõ), az agni (tûz), a dzsala (víz) és a prithiví (föld). Ez az öt õsanyag vagy alapelem szoros összefüggésben van az öt érzettel, mint hang, tapintás, alak-szín, íz, szag, az öt érzékkel, mint hallás, tapintás, látás, ízlelés, szaglás, valamint az öt érzékszervvel, egyúttal az emberi testben három fiziológiás rendszerként, mûködési egységként is megjelenik, mint azok felépítõi. A három fiziológiás rendszer funkciója: az élõ szervezetek összes testi mûködésének véghezvitele. Elnevezésük: dósa, dhátu és mala, amelyek tehát a test funkcióinak szabályozását és fenntartását végzik, oly módon, hogy a dósa a test károsítását, illetve harmonikus mûködés esetén annak egészséges voltát, a dhátu a test fenntartását, a mála pedig a test számára szükségtelen, mérgezõ anyagok kiválasztását jelenti.

Az öt õsanyag a dósa-rendszerben három alapelvként vagy nedvként jelenik meg. E három fogalom közös neve: tridósa. Az elsõ testi egység az éter és a levegõ elemeibõl áll, és váta dósa, a második testi egység a tûz és víz elemeibõl áll, és pitta dósa, a harmadik testi egység a víz és a föld elemeibõl áll, és kapha dósa néven ismert. A három nagy egység, a dósa-rendszer legfontosabb feladata a test fenntartása, de az egészségmegõrzés, a betegségmegelõzés és a gyógyítás szempontjából igen jelentõs a dósa funkcionális formában megnyilvánuló, a testet károsító mûködési típusa is. A váta az energetikai folyamatok, az érzékelés és az információ-szállítás, a pitta az átalakító (metabolitikus) folyamatok, a kapha a felépítõ (anabolitikus) folyamatok végzéséért felelõs.

Az egészség test és lélek harmonikus mûködésén alapszik: „A kapha, a pitta és a váta három, a testben létrejövõ egység (dósa, dhátu, mala). Ezeknek az egységeknek a harmóniája az egészség. A szattva, a radzsasz és a tamasz a három lelki egység (guna). Ezeknek az egységeknek a harmóniája az egészség." „A test és a lélek a betegségek (kialakulásának ill. létezésének) helye, és az egészségé is." A lelki gunák szoros összefüggésben állnak az öt õsanyaggal, és emiatt a három dósával is meghatározó analógiás kapcsolatban állnak. A vátában a szattva, a pittában a radzsasz, a kaphában pedig a tamasz dominál.

A dósák a szervezetben természetes vagy nem-természetes, kóros állapotban létezhetnek. A természetes állapotban funkcionáló dósák a szervezet egészségének biztosítói, míg a kóros állapotban lévõk a kóros szervezeti mûködések, betegségek alapjait képezik. Attól függõen, hogy az egyes dósákban túlmûködés vagy csökkent mûködés jön létre, beszélünk különbözõ betegségek kialakulásáról.

A betegségek oka a testi-lelki harmónia hiánya. A harmónia meglétéért vagy hiányáért három tényezõ felelõs: „A két helyen (testben és lélekben) lakozó betegségeknek háromféle oka létezik: az idõ, az értelem és az érzéki világ helytelen összekapcsolódása, vagy ennek az összekapcsolódásnak a hiánya, vagy ennek az összekapcsolódásnak a túlzott mértéke." „...(az idõ, az értelem és az érzéki világ) helyes (harmonikus) összekapcsolódása az egészség oka."

Az egészséges életvezetést és a gyógyászatot egyaránt általános irányelvek szabályozzák, amelyek azonban mindig figyelembe veszik az egyedi sajátosságokat is. Az életvezetésre vonatkozó általános elvek formailag három nagy csoportba oszthatók: napi tevékenységek (dinacharya), évszakhoz kötött tevékenységek (ritucharya) és Brahmannak, mint az egyetemes valóságnak (tudatnak) megfelelõ tevékenységek (brahmacharya). Ezek a mindennapi élet összes tevékenységét felölelik, mint a test és lélek ápolása, felkelés, tisztálkodás, étkezés, testgyakorlás, nemi élet, munka, családi és társadalmi élet, figyelembe veszik a napszakok és az évszakok ritmusát, az idõjárást és az éghajlatot, azonkívül meghatározzák azoknak a tevékenységeknek összességét, amelyek által az ember egyéni tudata, a jivatman egyesülhet a Brahman Paramatmannal, az egyetemes tudattal, vagyis az ember betölti élete rendeltetését és célját, s eljut a mokshához, a megszabaduláshoz.


A táplálkozás szempontjai

A táplálkozás mind az egészségmegõrzés, mind a gyógyítás központi kérdése, hiszen a táplálék anyagai képezik a testet felépítõ fiziológiai és anatómiai rendszerek (dósa, dhátu, mala) alapját. A táplálék mennyisége és minõsége határozza meg ezek újraképzõdését, regenerálódását, mûködésük milyenségét, mindezeken keresztül az egész test illetve szervezet mûködését, az egészség megõrzését, illetve a betegségek létrejöttét és megszûnését is.

A táplálkozásra vonatkozó általános törvényszerûségek hét szempontja:

  1. Az egyes tápanyagoknak a testi folyamatokra gyakorolt hatása, amely független a fõzéstõl, az elkészítés módjától.

  2. A tápanyagok együttes hatása a testi folyamatokra. Két vagy több tápanyag kombinációja olyan új tulajdonságokat hozhat létre, amely az egyes tápanyagokra nem, csak a kombinációjukra jellemzõ. (Pl. a ghí és a méz külön-külön tápláló, egészséges tápanyagok, együtt fogyasztva azonban hatásuk káros a szervezetre.

  3. A tápanyagoknak az eredeti alapanyaghoz képest új, különbözõ eljárásokkal (tisztítás, sütés, fõzés, köpülés, tárolás) kialakított tulajdonságai. Az átalakított tápanyag az eredetihez képest eltérõ hatást fejt ki a testi folyamatokra.

  4. A tápanyagok mennyiségének és az alkotórészek mennyiségének, arányának optimalizálásával biztosítani kell a test dósái, dhátui és malái mennyiségi és mûködésbeni kiegyensúlyozottságát.

  5. A hely: vonatkozik a tápanyag származási helyére, valamint az egyén életterére, amely földrajzi, éghajlati, biológiai, társadalmi, családi és az adott hely szokásainak megfelelõ sajátosságainál fogva meghatározza a táplálkozást. Lehetséges, hogy egy egészségesnek tartott táplálkozási szokás más földrajzi, éghajlati, társadalmi helyen nem alkalmazható.

  6. Az idõ: vonatkozik az étkezés idõpontjára, mert még a megfelelõ mennyiségû és minõségû táplálék is csak a megfelelõ idõben fogyasztva fejti ki optimális hatását. Másrészt vonatkozik a napszakra és az évszakra, az elõzõ étkezéstõl eltelt idõre, valamint az egyén életkorára.

  7. A táplálkozás módja az alábbi szempontok figyelembevételével:

    • A táplálkozás nyugalmas helyen, tisztálkodás után történjék, közben figyelmünk a táplálkozáson kívül ne irányuljon semmi másra.

    • Az ételeket meghatározott sorrendben és mértékben helyes elfogyasztani: a gyomor kétnegyedét szilárd, egynegyedét folyékony táplálékkal töltsük meg, egynegyedét pedig hagyjuk üresen. A különbözõ ízû ételek elfogyasztásának sorrendje: az étkezés elején az édes, közepén a savanyú és sós, végén az erõs, a keserû és a fanyar ízeket javasolja az Ájurvéda.

    • A különbözõ típusú ételekhez használjunk ún. kiegészítõ anyagokat vagy táplálékokat, amelyek közül a legismertebb a víz, továbbá a tej, a gyümölcsök és a zöldségek savanyított, olajos készítménye.

    • Az étkezés végeztével fogyasszunk a száj higiénéjét és az emésztés teljességét elõsegítõ anyagokat.


Méregtelenítés

A méregtelenítés szorosan összefügg a táplálkozással, és mind a megelõzés, mind a betegségek gyógyításának fontos tényezõje. A test anyagcsere-folyamatainak eredményeiként, végtermékeiként hulladékanyagok, ürülék jön létre. Ezekkel, valamint az izzadsággal együtt testünkbõl szinte minden méreganyag eltávozhatna, ha a testben mûködõ természetes tisztító tendenciákat a jelenlegi életkörülmények, életstílus nem csökkentené jelentõsen. Mind a szorongás, mind a helytelen táplálkozás (mélyhûtött, olajban sült, magas zsírtartalmú ételek fogyasztása) egyaránt gondoskodnak a természetes méregtelenítõ folyamatok leépülésérõl. Ezért célszerû betartanunk néhány egyszerû elõírást, amelyek segítségével fenntarthatjuk a szükséges méregtelenítõ folyamatokat.

  1. Az étkezési szabályok pontos betartása elõsegíti a méregtelenítést. Az alábbiakban a legfontosabbakat néhány pontban felsoroljuk:

    • csak akkor együnk, ha valóban éhesek vagyunk,
    • jól rágjuk meg az ételt,
    • soha ne együnk annyit, hogy gyomrunk teljesen megteljen étellel,
    • evés után ne igyunk azonnal vizet,
    • két étkezés között tartsunk megfelelõ szünetet (legalább négy órányit, hogy a gyomor megpihenhessen,
    • étkezésünk rendszeresen, azonos idõpontokban történjék,
    • az utolsó étkezés és elalvás között hagyjunk legalább két órát az emésztésre.

    Ha követjük a fenti étkezési szabályokat, evés közben nem nézünk TV-t, nem beszélgetünk, és távol tartjuk magunktól az ideges, szorongó gondolatokat, amelyek részleges emésztést és szorulást okoznak, a szervezet természetes méregtelenítése szinte hiánytalanul megtörténik.

  2. Heti egy alkalommal enyhe hashajtás is jól méregtelenít. Az ájurvédikus orvosok által használt Triphala por erre kiválóan alkalmas, de gyógyteával is nagyon jó eredményeket érhetünk el. (Pl.: A gyógyszertárakban kapható Elhízás elleni tea.) A hashajtást nagyon óvatosan kell végeznünk, a gyermekek, öregek, sérült, beteg emberek, terhes anyák, gyenge emésztésûek esetében alkalmazott hashajtás, ha egyáltalán szükség van rá, csakis nagyon enyhe lehet.

  3. Hetenként egy, maximum két alkalommal tarthatunk böjtöt méregtelenítés céljából. Ügyelni kell arra, hogy a böjt mindig összhangban álljon a böjtölõ testi felépítettségével, típusával, nehogy gyengeséget okozzon. A böjtölõ erõnléti állapotától függõen többféle böjt lehetséges: teljes böjt, gyümölcs- vagy léböjt, zöldséglé-vagy zöldségleves-böjt és pároltzöldség-böjt.



Irodalomjegyzék

Boros Gyula: Az élet megismerése, az indiai ájurvéda (A NEVI, a MTTE és a Sanitas közös kiadásában)

Castleman, Michael: Gyógynövény enciklopédia (Esély Kiadó, 1996.)

Dr. Chauhan, Partap S.: The Ayurvedic Health Center Online (Internet, ayurvedic org. web site, 1995-96.)

Chopra, Deepak: Tökéletes egészség (Édesvíz Kiadó, 1992.)

Dr. Joshi, Sunil V.: Ayurvedic Foundations (Internet, ayur.com web site, 1996.)

Dr. Lad, Vasant: Ájurvéda (Édesvíz Kiadó, 1995.)

Dr. Lad, Vasant: The Ayurvedic Institute (Internet, ayurveda.com web site, 1994.)