Bevezető

„Az igaz élet jutalma az lesz, amikor képessé válunk befogadni a fejünkön keresztül ható Mestererőt. Valódi haladást nem érhetünk el, amíg e fogékonyság ki nem fejlődött...”

„A Mester szavainak vagy írásainak ismerete mindössze egyharmadát alkotja a Mester tanításainak. A további kétharmad elsajátítását a fogékonyság fejlesztésével érhetjük el...”

„Amikor a nap végén felidézzük gondolatban, szóban, cselekedetben elkövetett vétkeinket, merre fordul az elménk? Természetesen a felé fordul, aki megkért bennünket, hogy töltsük ki a napló rovatait. A napló vezetése tehát emlékezés a Mesterre, mert Vele beszélünk, Neki mondunk el valamit. Ha emlékezünk Rá, Ő is emlékezik ránk, és így idővel kifejleszthetjük iránta való fogékonyságunkat, bárhol legyünk is.

Nem lehetséges igazi szellemi fejlődés e fogékonyság és a napló teljes figyelemmel való napi vezetése nélkül, valamint anélkül, hogy őszinte vágy legyen bennünk megszabadulni botlásainktól, hibáinktól, melyeket a naplóban rögzítettünk – ez a hosszú út vezet a fogékonyság kifejlesztéséhez.”

 

A könyvről:
Az eredeti önvizsgálati naplót Kirpal Mester mutatta be sok évvel ezelőtt. Elegánsan egyszerű, mégis egész életre szóló kihívást jelent.

Könyvünk az eredeti napló átdolgozott változata. Nem „javított” változat, egyszerűen csak változat. A szándéka nyilvánvaló. A képek és idézetek remélhetőleg megkönnyítik a Mesterre való édes emlékezést, és érzékenyebb, fogékonyabb légkört teremtenek azon idő alatt, míg a naplót kitöltjük. Javasoljuk azoknak, akik az eredeti táblázatot használják, hogy a napló kitöltése előtt olvassanak a Mesterek könyveiből, hogy ez a légkör könnyen kialakulhasson.

„...szenteljünk naponta egy kis időt különféle vallásos írások tanulmányozására, mert ez erőt ad a szellemi gyakorlatokhoz.” (A beavatáskor kapott utasításokból.)

Kirpal Mester különböző helyeken leírta, hogyan szokta naponta használni az írások egy-egy rövid versét, mint aznapi leckét. Ez volt a nap témája. Egyszerű volt, hogy könyv nélkül megtanulható legyen, vagy könnyedén leírható, és napközben újraolvasható. A következő oldalak napi idézetei megfelelő lehetőséget teremtenek számunkra ugyanezt megtenni.


A napló kitöltése: 1969-ben Kirpal Mester körlevelet írt, melyre később A napló kitöltése címen kezdtek hivatkozni. A levél először a Sat Sandesh 1972. áprilisi számában jelent meg, későbbi publikációja megtalálható a Sant Bani Ashram The Way of the Saints (A Szentek útja) c. könyvében. Néhány idézetet szeretnénk közreadni e levélből. (Amennyiben a napló kitöltésével kapcsolatban további kérdések merülnének fel, feltétlenül ajánlatos a levelet teljes egészében elolvasni.)

„A napló hét kategóriára oszlik. Az első hat a sorokban meghatározott erények (nem ártás, őszinteség, tisztaság, szeretet, étrend, önzetlen szolgálat) elleni vétségek lejegyzésére szolgál, míg a hetedikben a szellemi gyakorlatokra fordított idő mennyiségét kell bejegyeznetek. Az első hat kategóriába azt kell beírni, hogy hányszor vétettetek a nap folyamán a megadott erény ellen. Például, ha a nem ártás ellen vétettetek gondolatban, szóban, cselekedetben négyszer egy nap, akkor ezt a számot írjátok be a hónap megfelelő napjához...”

„Úgy tűnik, a hatodik oszlop (fizikai és anyagi önzetlen szolgálat) némi zavart okozott a kedvesek között. Néhányan ezt a sávot üresen hagyták, néhányan viszont azt jelezték, hányszor járultak mások segítségére önzetlen szeretetszolgálatukkal. A zavart kétségtelenül az okozza, hogy ez az oszlop teljesen elkülönül az első öt kategóriától... A naplót azonban egységesen kívánatos kezelni, tehát a hatodik oszlopba is az önzetlen szolgálat tekintetében mások ellen elkövetett vétségeket kell feljegyezni.”

„A napló legyen belső állapotod valódi tükröződése. A hibák lejegyzése azoknak a hiányosságoknak a nyílt, őszinte meggyónása, melyek a Mester és közötted akadályként állnak. ...A szellemi gyakorlatokra fordított rendszeres idő tartama szellemi növekedésed érdekében tett pozitív erőfeszítéseidet jelzi. Ha a magasztos cél szerint élsz, mely a napló vezetése mögött húzódik, napról napra fejlődsz, és eléred célodat még ebben az életben.”

Minél többet dolgozunk a naplóval, a benne meghatározott hét kategóriával, annál inkább úgy találjuk majd, nem statikus, sokkal inkább fejlődésünk szerint változó eszközről van szó. A napi elmélkedés az „erőszakos világ” vagy egy „igazságtalan gondolat” által okozott hibánkon fokozatosan harmóniába állít ezeknek az erényeknek a lényegével. Lépésről lépésre felismerjük majd az öntudatlan hiányosságok jelenlétét is. A problémák gyökeréig hatolva azonban idővel megszűnik maga a probléma is. Ennek a folyamatnak nagy a jutalma.

„Amint egyszer éberen tudatosítottál egy hiányosságot, képesnek kell lenned arra, hogy felismerd azt egy bizonyos szituációban. A szituáció segít azonosítani gyöngeséged okát, amely ellen meg kell erősítened magadat. A hiányosság oka így apránként, fokozatosan magától elmarad...”

„Ha a naplót hasznodra fordítanád, viselkedésedben, gondolkodásodban változást figyelhetnél meg és ugrásszerűen előrehaladnál. A napló vezetését is ugyanolyan figyelemmel és áhítattal kell végezned, mint a meditációt.”

Sant Ji és a napló:
Sok kedves tanítvány úgy gondolja, hogy az eltelt évek folyamán kisebb jelentőségűvé vált, vagy éppen nem is szükséges a napló vezetésének gyakorlata, mert Sant Ji ritkábban hívja fel a figyelmünket rá, mint Kirpal Mester. Ez azonban nem így van. A beavatáskor Sant Ji mindig átadja az íveket, és minden új beavatottnak gondosan elmagyarázza használatát. A naplóval kapcsolatos kérdésekre mindig azt válaszolja, hogy vezessük azt. Hadd idézzünk a Sant Bani Magazin l988-as novemberi számából:

„A satsangiknak nagyon kell figyelniük tudatukra. Életüket másképpen kell élniük, mint ahogyan a világi emberek teszik. Tudnotok kell, hogy ez az utolsó alkalom, utoljára jöttetek ebbe a szenvedéssel teli világba, és a Mester kegyelmével vissza kell térnetek Igaz Otthonotokba.

Ezért fontos a satsangiknak mindig nagyon figyelniük a tudatukra. Erős védelmet kell biztosítani ellene. Kirpal Mester kegyelme azért adta nekünk a naplót, hogy rendszeresen kitöltsük azt, mert ez a legjobb módja annak, hogy erős védelmet állítsunk az elme ellen, és hogy önvizsgálatot tartsunk.”


Emlékezés és béke. Ha nem emlékezünk a Mesterre, miközben a naplót vezetjük, a kitöltés a legnehezebb feladattá válik. Viszont, ha szívünk a megfelelő helyen van, élvezetet jelent akkor is, ha ugyanazokkal a botlásokkal kell szembenéznünk nap mint nap. Megvizsgálva és a Mester lába elé helyezve hiányosságainkat, aggodalmainkat, bűneinket, ahogy a napló kívánja, békében térünk majd nyugovóra. A következő napon tisztultan ébredünk.

„Tudom, hogy a keresztény vallásban mód van arra, hogy a papnak meggyónjuk hibáinkat. Elmehetünk gyónni egy hónapban egyszer, de általában nem gyakrabban, mint hetente egy alkalommal. A napló vezetésével ti mindennap gyóntok. Gyónásotokat őszintén és nyíltan jegyezzétek le a megfelelő oszlopba, hogy tudomásotok legyen arról, hol tartotok és mit kell helyrehoznotok. Bűneitekből legkönnyebben és leggyorsabban úgy gyógyulhattok ki, ha vágytok arra, hogy megszabaduljatok tőlük, és ha a napló kitöltésekor felidézitek a Mesterre való édes emlékezést.”

Sajnos, a Mesterre való édes emlékezést és a napló vezetésének rendszeres gyakorlatát elveszíthetjük.

„Feltétlenül vezetni kell a naplót azoknak is, akik most nem teszik ezt. Mindig, újra és újra nyomatékosítom ezt a kérdést. Azok, akik nem vezetik a naplót, folyton elbuknak majd, és egy idő múlva teljes szívük a világhoz tapad. Kívül nagyon áhítatosnak tűnhetnek, valójában azonban a világ hívőivé válnak. Fegyelmezetten kell élnünk – az érzékek fölötti teljes uralom megtartásával. ...Ha követitek ezeket az isteni alapelveket, életetek belső átalakulása automatikusan bekövetkezik.”

A napló tükörkép. Ha becsületesen munkálkodunk rajta, a Mester hatása megmutatkozik majd, és életünk szilárdan bontakozik ki az Ő kegyelmében.


Túlhajtottság (avagy a fekete kréta története). Mivel kötelezettségeink naponta nyomást gyakorolnak ránk, mindannyian túlhajtottakká válunk. Legtöbbünk ténylegesen „aktív” munkát végez, ugyanakkor fizikai erőnket arra fordítjuk, hogy megkíséreljük a körülöttünk kialakuló helyzeteket uralni. Halálosan fáradtak leszünk a nap végére. A fogékonyság és a napló vezetése számára azonban így meghalunk. Egy híres tanítómester egyszer így szólt csoportjához: „A fáradtság mindannyiunkat gyávává tesz.”

Egy-egy túlhajtott nap végén mások egyszerű hiányosságai, amelyeket egyébként könnyedén kezelnénk, hirtelen elviselhetetlenné válnak. Sőt, ami még rosszabb, saját viselkedésünk megítélése herkulesi feladattá válik. Ilyen napokon hibát hibára halmozunk – túl sokat ahhoz, hogy számba vegyük őket. Egy tanítvány megkérdezte egy ilyen nap végén: „Vajon nem bánná-e a Mester, ha egy jó nagy fekete krétával az egész oszlopot besatíroznám?”

Bárhol tartanánk is az úton, kezdjük el a napló vezetését. Néha valóban vannak „fekete kréta”-napjaink, a napló vezetése mögött azonban az a szándék húzódik meg, hogy segítségével lassú, de biztos javulást érhessünk el. Ha elkerüljük a rohanó, aggódó, túlfeszített életet, hosszabb idő elteltével megszületik az eredmény. Kirpal Mester így összegezte válaszát problémáinkkal kapcsolatban: „Egyszerűsítsetek, egyszerűsítsetek, egyszerűsítsetek.”

 

Erős jellem. Igazi jellemet kíván egy eszménynél maradni. A napló vezetése sem kivétel. Ha mindennap ki akarjuk tölteni, erős jellemre van szükségünk.

Cavett Robert, Amerikában ismert személyiség nemrég elmondott nekem egy történetet arról, hogyan tanulta meg diákkorában, mit is jelent az erős jellem.

„Dr. James kezébe vette az osztálynaplót. Tudtam, arra készül, hogy engem hívjon ki felelni, de én nem készültem aznap. Mindössze öt perc volt hátra, ő a jellemről beszélt, én pedig jelentkeztem, és azt kérdeztem: „Dr. James, kérem, lenne olyan szíves definiálni a jellemet, hogy leírhassam?” Ő rám nézett, aztán az órájára pillantott. Tudta, engem valójában nem érdekel, mit nevezünk jellemnek, de dr. James talpig úriember volt.

Emlékszem, ahogy háta mögé font karral körbejárta a termet. Aztán közvetlenül előttem megállt és így szólt: „Nézze fiam, nem tudom, nem tudom biztosan. Mégis, szeretném, ha a következő meghatározást megtartaná addig, míg jobbra nem akad.” Azóta kb. negyven év telt el, de nem hallottam olyan jó meghatározást, amely ennyire segített volna a munkában. Azt mondta:

„A jellem az a képesség, amellyel jó döntést hajtunk végre, jóval azután, hogy a szándékot, melyben megszületett, régen elfelejtettük.” S még hozzáfűzte:

„Nem azt állítom ezzel, hogy csak a jó megoldás végrehajtásának képességéről van szó, mindannyiunknak vannak felsőbb indíttatású pillanatai... de milyen kevesen vagyunk képesek végrehajtani szándékunkat, miután ez a pillanat elmúlt, és a kísértés áradata ellepett bennünket.

Reggel figyeljék meg, mi történik, hogy ellenőrizzék az elhangzottakat. Lefekvéskor azzal a tudattal alszunk el, hogy másnap reggel fel fogunk kelni. Ám amikor csörög az ébresztőóra, és a hideg padlóra lépünk... addigra a szándék már elillant. A jellem tehát az a valami, amely belül a szándékot helyettesíti. Ami arra késztet, hogy mindenképpen felkeljünk.”

Világosan emlékszem erre az öt percre az eltelt negyven év ellenére is. Nagyon sokszor előfordult, hogy pillanatnyi kényszer hatására foglalkoztam feladatokkal, ha olyan hangulatban voltam. Azután a lelkesedés elmúltával a feladatok roppant szürkének, jelentéktelennek tűntek. Semmi kápráztató varázs! Ilyenkor próbáltam felidézni azt, amit dr. James mondott arról, hogy van valami bennünk, ami a lelkesedésünket helyettesíti.”


Idézet a You Can't Heat an Oven With Snowballs (P.A. Tapes, PO Box l6243, Phoenix, Arizona, 85Oll) c. kazettáról.