Február - 20-21.

Előtte mindenki egyenlő...

Meditációval elérte, hogy minden teremtményben, minden levélkében Isten munkáját lássa e teremtésben.

Tökéletesen tudatában van annak, hogy mindenben és mindenhol jelen van Isten. Mindenkiben látja őt.

Amikor lelkünk a tudat és az érzékszervek fölé emelkedik, akkor lepillantva a világra, láthatjuk Istent mindenütt. Ekkor mondhatjuk: Isten él, jelen van minden teremtményben, minden levélkében; barátban és ellenségben Isten lakozik.

A Mester is így néz ránk. Egyformán érez irántunk, mert mindenki hasonló. Egyformán árasztja ránk kegyét, de mindannyian fogékonyságunk mértéke szerint merítünk belőle.

Olyan, mint az apa, akinek két fia van: az egyik engedelmeskedik neki, szívébe fogadja tanácsát, és iskolába jár... így éleszti fel a tudás hatalmát magában. A másik fiú azonban nem engedelmeskedik apjának, nem jár iskolába, nem tesz semmit azért, hogy felébressze alvó tudását. Amikor mindketten idősebbek lesznek, az egyik... jó, elismert ember lesz a világban, míg a másik... tudatlan, sem állást, sem elismerést nem kap.

Mivel azonban ugyanannak az apának a gyermekei, az édesapa vonzalma, szeretete és figyelme egyformán irányult mindkettőjükre, de fogékonyságuk különböző mértéke miatt előrehaladásuk is különböző lett.
(TW, 10-11. o.)