Január - 19-20.

"A kereső keressen, míg nem talál.
Ha rálel arra, amit keresett, zavarba jön.
Miután zavarba jött, elámul, és uralkodik mindenek fölött."

(Szent Tamás)

Lépések sorozatáról van szó. Minden egyes lépésre szükség van... Keresünk, megtaláljuk, amit kerestünk, és összezavarodunk. Ez a zavarodottság bennünk van, de nem a mi hibánk vagy az Ösvényé. Belénk épült, és szükséges. Az ego feláldozása nem könnyű dolog... Az út nyitva áll előttünk az Ő nézetének elfogadásával, és az iránta való engedelmeséggel, mely segít átjutni a nehézségekkel teli partról abba a bizonyos lenyűgöző tartományba vagy még tovább, az uralkodó síkra. Ezt az utazást olyan gyakran tehetjük meg, amilyen gyakran ragadjuk meg felénk nyújtott kezét.

Visszaeshetünk, amint elfelejtjük megragadni ezt a kezet. Élő, állandó folyamat ez, mely addig tart, míg annyira el nem tölt bennünket a Mester iránti bizalom és engedelmesség, hogy képesek legyünk ilyen állandó ámulatban élni.

Tapasztalatom szerint az Ösvénnyel kapcsolatos nehézségeink, problémáink abból fakadnak, hogy összekeverjük ezeket az állapotokat - és összekeverjük azt is, amit a Mester kér tőlünk és amit ígér nekünk. Arra kér, hogy bízzunk Benne... ismerjük fel, hogy Őbenne bízni érdemes. Nem vezet félre bennünket e bizalom, hiszen épp ezt nélkülöztük korszakok óta, épp erre vágyunk szívünk mélyén.

Amikor felismerjük ezt, megragadjuk a kisujját.
Amikor így teszünk, csodálatosan vezet bennünket.
(Részlet Russel Perkinsnek az 1986. január 6-i satsangon tartott beszédéből. Folyt. a következő oldalon.)