Október - 20-21.

Ó, tudat, újra és újra mondom,
itt az áhítat ideje... itt az áhítat ideje!
(SOM, 183. o.)

Egyszerre csak egy dolgot tudunk csinálni. Vagy végezzük a Shabd Naam meditációját, vagy a világi örömöket élvezzük. Ahol (testi) vágy van, a Naam ott nem jelenhet meg, ahol a Naam van jelen, oda soha nem tér a vágy ... ahogyan az éjszaka és a nappal sem jelenhet meg ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben... Felmerülhet a kérdés: miért van az, hogy ugyan mindig a Mester társaságában vagytok, a testi vágy ereje mégsem csökken bennetek...
(TW, 23. o.)

Nem kétséges, hogy szeretitek a Mestert, és eljöttök a satsangra, az állapototok azonban olyan, mint a vízbe dobott kőé... mert nem teszitek meg azt, amiről szó esik a satsangon, amit végeznetek kellene, és amire kérnek. Ezért nem csökken bennetek a vágy ereje.

Nanak azt mondja: "Szabadulj meg ettől a betegségtől úgy, hogy Sadhukkal és Satgurukkal találkozol. A gurumukhok tudata és teste az Úr szeretetével van átitatva."

Amikor a Shabd Naam meditációjával elérjük Trikutit és Brahm határát, ezen a területen hagyjuk a tudatot. Amint a tudatot elvittük eredeti otthonába, és ezután visszatérünk, a tudatunk, aki addig ellenségként viselkedett irányunkban, a barátunkká válik. Ahelyett hogy akadályozná előrehaladásunkat, segíteni fogja.
(TW, 24. o.)