A vegetárius étrend szellemi vonatkozásai - Kirpal Singh

Sant Kirpal Singh Ji

A vegetáriánus étrend szellemi vonatkozásai

Mindenki keresi a békét és a nyugalmat, amelyek azonban mégis elérhetetlen, megfoghatatlan illúziók maradnak számunkra. Erõfeszítéseink semmire sem vezetnek, nem hoznak eredményt.
Vajon miért van ez? – tesszük fel a kérdést minduntalan, anélkül hogy észrevennénk: nem a megfelelõ oldalról közelítünk az áhított nyugalom eléréséhez. Az ember két síkon, a külsõn és a belsõn él. Elõször kívül kell elrendeznünk ügyeinket ahhoz, hogy a bensõnkben béke teremtõdjön, mert enélkül nem tudunk befelé lépni. Három tényezõ játszik e folyamatban nagyon fontos szerepet, a

    megfelelõ foglalkozás

    helyes életvitel

    helyes étrend

Az emberi élet legnagyobb célja az, hogy megismerjük énünket (self), és megismerjük Istent. Minden más foglalatosság puszta idõpazarlás.
Ép testben ép lélek – tartja a jól ismert mondás. Nos, valójában ezt kell elõször megvalósítanunk. Testünket és tudatunkat egyaránt egészéges állapotban kell tartanunk ahhoz, hogy szolgáljanak bennünket a szellemi elõrehaladásban. Az egészséges test és lélek fenntartásához szükségünk van ételre, mert ennek hiányában a testet és a lelket nem tudjuk együtt tartani.
Elsõ és legfontosabb gondunk tehát maga az étel, amely fenntartja a testet és a tudatot. Ezzel összefüggésben pedig a

megfelelõ módon szerzett keresetbõl elõteremtett
megfelelõ étel
megfelelõ módon történõ magunkhoz vétele

a legfontosabb segítõ tényezõk.
Mindennapi kenyerünket éppen ezért homlokunk verejtékével kell elõteremtenünk, nem függhetünk mások keresetétõl. Becsületes és hasznos elfoglaltságból — legyen az szellemi vagy fizikai — kell megélnünk, amely mentes minden ravaszságtól, álszentségtõl, rosszakarattól és gyûlölettõl, mert a karma törvénye kérlelhetetlenül mûködik. Minden cselekedet következményektõl terhes, és így végtelen sorozatban, végeérhetetlen folytonosságban zajlik a cselekedetek és visszahatásuk áradata. Ezért olyan fontos a becsületes megélhetés, jövedelmezzen bármilyen keveset. Becsületes foglalkozásból nem válhatunk gazdaggá. A gazdagok a szegények és elnyomottak, a nehéz, szolgai munkát végzõk sóhajaiból gyarapodnak, és saját embertársaik vérét szívják. Épp ezért nem szabad drága és ízletesnek tûnõ ételek iránt áhítoznunk, mert ezek maguk is a sanyargatás, az élõsködés keservét hordozzák magukban, és az alacsony sorúak kimondhatatlan fájdalmával szennyezettek. Ha fogyasztunk ezekbõl az ételekbõl, ugyanolyan szerencsétlenekké válunk hosszú távon, mint azok, akik elkészítették a táplálékot.

Mindannyiunkat a pokol
láthatatlan tüze emészt,
te mégsem ismered fel ezt.

Amint tudjátok, az étel van az emberért, nem pedig az ember az ételért. Táplálékunkat, mint az életben minden mást, a legmegfelelõbb módon kell felhasználnunk. Az, aki ínyencségek rabja, nem tud semmilyen hasznos dolgot cselekedni. Az étvágy helyes szabályozásával azonban uralkodhatunk testünk teljes fizikai és mentális mûködésén. Az egyszerû étel sokkal táplálóbb és teljesebb értékû, ily módon hasznosabb a szellemi elõrehaladás szempontjából, mint az összes többi, ún. különleges, ínyenc étel, amelyet a modern szakácsmûvészet remekel. Az egyszerû étrend mindig kellemes közérzetet biztosít, és megteremti a tudat komolyságát. Segítségével megélhetésünkhöz mérten — legyen az korlátozott akár — élhetünk, anélkül hogy mások felé nyújtanánk könyörgõn a kezünket. Amikor a hosszú közszolgálat után elértem a nyugdíjkorhatárt, és a fõnököm jóindulatúan megkérdezte tõlem, nem akarok-e még tovább dolgozni, udvariasan elhárítottam ajánlatát, és azt válaszoltam, nem kívánom, hogy meghosszabbítsák a munka-lehetõségemet, mert már utánaszámoltam, hogyan tudok megélni a kisebb összegû nyugdíjból.

Háromfajta étel létezik, ezek a következõk

  1. Szatvikus vagy tiszta ételek: tej, vaj, sajt, rizs, lencse, hüvelyesek, gabonamagvak, zöldségfélék, gyümölcsök és csonthéjas magvak.

  2. Radzsasz típusú vagy tevékennyé tevõ ételek: bors, fûszerek, ízesítõk, savanyú és keserû ízû ételek.

  3. Tamasz típusú vagy legyengítõ ételek: állott étel, tojás, hús, hal, szárnyasok, bor stb.

Ezek közül mindig a tiszta vagy szatvikus ételeket részesítsük elõnyben, mert e táplálékok nagyon sok jóval látnak el bennünket. Azonban csak annyit vegyünk magunkhoz a szatvikus ételekbõl is, amennyi feltétlenül szükséges, tehát ne együnk a teljes jóllakottság érzetéig. Ha ízletes ételeket fogyasztunk, kísértésbe esünk, hogy többet együnk, mint amennyi valójában elegendõ, a többlet étel viszont kárt okoz ahelyett, hogy erõsítené egészségünket, és energiát adna. A kellõen meg nem emésztett vagy feldolgozatlan táplálék az emésztõrendszerben alhasi panaszokat, fájdalmat, bizonyos esetekben még halálos betegséget, kolerát is okozhat. ,,Ne terheld meg gyomrod motorját", különben könnyen megundorodhatsz az evéstõl. Az is árthat, ha a jó ételekbõl a túlzott jóllakásig fogyasztunk. A mértékletes táplálkozás segíti az éltetõ energiák növekedését az emberben. A Puránákban (õsi hindu szentirat) olvashatunk egy allegorikus történetet az Élelemistenrõl, aki panasszal fordult Vishnuhoz, az univerzum fenntartójához azért, mert az emberek nagy mértékben kihasználják, és visszaélnek jótéteményeivel. Vishnu tréfásan így válaszolt az Élelemistennek: ,,Azokat, akik túl sokat esznek belõled, egyetlen lehetséges jóvátételként neked kell felfalnod."

A friss levegõ a helyes táplálkozás leglényegesebb alkotóeleme. Vegyünk mély lélegzetet, tartsuk vissza kis ideig, majd lélegezzünk ki teljesen, így a test minden tisztátalansága eltávozik. Fogyasszunk sok gyümölcslét és tiszta vizet, hogy az egész emésztõrendszert alaposan átmossuk és megtisztítsuk. Kerüljük el a különféle fûszeres, üdítõ és szeszes italokat, valamint a mámorító szereket, mert ezek a tudatot és az intellektust betegessé teszik. A rendszeresen fogyasztott, mindennapi legfontosabb élelmünk a gyümölcsök és a gabonafélék legyenek.

Korábban már említettem, hogy megélhetésünket saját magunknak kell elõteremteni minden tekintetben tisztességes, törvényes és becsületes eszközökkel. Hang-súlyozom ismét: a gazdasszony erkölcsi kötelessége (ill. annak, aki az étellel foglalatoskodik), hogy a szatvikus étel készítése közben szíve elteljen az Úr édes emlékezetével. Miközben a tudat a Szeretettbe merül, és a kezek dolgosan iparkodnak, az ily módon elkészített táplálék mennyei mannává változik, és áldásban részesíti azokat, akik fogyasztanak belõle. A nagy Mester, Hazur Baba Sawan Singh Ji Maharaj gyakran említette egy indiai parasztember példáját ezzel kapcsolatban, aki, míg az eke szarvát fogta, és keményen dolgozott, lelket elbûvölõ dicsérõ énekeket dalolt választottjáról. Hasonló lelkülettel cselekedjünk mi is feladataink végzésekor.

1921-ben, amikor a katonaságnál a 36-os szikh egységben gazdasági tiszt voltam, egy tisztiszolgát rendeltek mellém, akinek az volt a feladata, hogy fõzzön nekem. Azt mondtam neki, nem foglalkozom azzal, mi történt vele a múltban, ha Isten szent neveivel ajkán készíti el az ételt, és közben nem enged be senkit a konyhába, hogy a tudatát üres fecsegéssel foglalja le. A szakács megígérte, minden rendben lesz, és eszerint jár el, de a negyedik napon, amikor meditálni akartam, úgy éreztem, a tudatom nem engedelmeskedik. Éjjel volt már, de elõhívtam a szakácsot, és megkérdeztem tõle, volt-e valaki a konyhában aznap, miközben az ételt készítette. Elõször azt felelte, nem, végül azonban bevallotta, hogy odajött hozzá valaki, beszédbe elegyedtek egymással, és így Isten édes emlékezetérõl elterelõdött a figyelme. Figyelmeztettem, ne tegyen ilyet többet, s ezek után mindig szigorúan betartotta parancsaimat. A legjobb módszer tehát, amellyel megmérhetjük a szellemi elõrehaladás mértékét, és a magunkhoz vett étel tisztaságát mind a beszerzés, mind az elkészítés tekintetében, ha megfigyeljük, milyen mértékben tudunk a szellemi gyakorlatok alatt összpontosítani.

Sheikh Sa'adi, a perzsiai Shiraz nagy misztikus költõje, mindig arra intett, hogy a gyomrot a táplálék bevitelével kapcsolatosan négy részre kell osztani:

Két részt kis mennyiségû egyszerû étel töltsön,
Egyet friss és tiszta víz,
miközben egyet tarts fenn
Isten Fényének.

Olvastunk egyszer egy történetet Hazrat Mohamed, a muzulmán próféta életébõl. Egy napon Hazratot felkereste egy orvos, és felajánlotta neki szolgálatait, mert úgy vélte, bizonyosan szükség lesz rá, ha valaki megbetegszik vagy balesetet szenved az Umatban, a próféta követõinek közösségében. Hat hónapig volt az orvos Mohamed prófétánál, de tétlenül töltötte idejét, mert a próféta tanítványai közül senki sem betegedett meg. Ekkor az orvos ismét a próféta elé állt, és engedélyt kért tõle, hogy eltávozhasson, hiszen senkinek sincs rá szüksége. Hazrat Mohamed kedvesen elmosolyodott, elbúcsúzott az orvostól, és így szólt: ,,Addig, míg a hívek az utasítások szerint cselekednek, még a lehetõsége sincs meg annak, hogy valamelyikük megbetegedjen. Mindannyian egy gyógymóddal élnek:

Ha éhes vagy, egyél mindig kicsit kevesebbet,
mint tehetnéd, vagy szeretnél,
Életed éld tisztán, becsületes kenyéren."

Baba Jaimal Singh Ji, korának nagy Mestere, annak idején mindössze kenyeret vagy csapátit vásárolt, kendõbe kötötte, és felfüggesztette egy fa ágára. Egész nap meditált, és amikor kijött a Samadhiból, magához vette a kenyeret, vízbe mártotta, elfogyasztotta, majd újra meditálni kezdett. A teljes õrlésû gabonából készült kenyér önmagában tökéletes étel. Létfontosságú elemeitõl fosztjuk meg a gabonát, ha lehántjuk a szemeket, és a fennmaradt részt villamos árammal mûködõ malmokban fehér lisztté õröljük. A hántolatlan gabonaszemben eredetileg benne lévõ foszfor és olaj tönkremegy, és az eljárás során nyert fehér lisztbõl gyúrunk ehetetlen masszát, ami valójában nem jó semmire.

Jómagam gyakran láthattam Hazur Baba Sawan Singhet, amint mindig nagyon egyszerû, néhány teljes értékû elemet tartalmazó, igen kis mennyiségû ételt vett magához.

Minden Szent mértékletesen, szerényen étkezett. Így tett Shamaz Tabriz, a muzulmán hívõ lélek és Swami Shiv Dayal Singh Ji is. Mindketten a következõ elv szerint éltek:

Kevesebbet egyél, és boldog maradsz.

Az egyszerû étel és a magasztos gondolkodás mellett, amely magas erkölcsiséggel és tiszta életvitellel párosul, a szervezet számára nincs szükség semmi olyan élénkítõ vagy serkentõ szerre, amivel manapság elárasztják a piacot. A fényûzõ, ínyenc ételek fogyasztása nemcsak ,,lefullasztja" a gyomrot, hanem rendkívül veszélyes következményekhez vezet. Sokan gyakran panaszkodnak arról, hogy nem haladnak az ösvényen, mégsem veszik észre, mindez a hibás étrendnek és a helytelen életmódnak köszönhetõ – Mohamed próféta például nagyrészt üres árpakenyéren élt.

A szatvikus étel mindenféle tisztátalanságot távol tart a fejtõl és a szívtõl. Mindennap hallhatunk, olvashatunk arról, milyen nagy mértékben terjed a bûn és a korrupció. Különféle speciális rendõregységeket alakítanak, hogy a növekvõ fenyegetettség ellen védekezzenek az emberek. ,,Egyél, igyál, légy boldog" ez a napiparancs a világban. Mindenki arra vágyik, hogy jól érezze magát, utazzon, szórakozóhelyeken töltse az idejét vagy moziba menjen és így tovább, s mindezt szûkös keretein túl igyekszik megvalósítani. Hogyan lehetne több pénzhez jutni? – ez foglalkoztatja az embereket. Ezen a gondon azonban csak Aladdin csodalámpája segíthetne. Egy becsületes ember alig tud megélni abból, amit keres, mégis nagyon kevesen menekülnek meg a világ csillogásának kísértésétõl és csapdáitól. Legtöbbünk vágyakkal teli életet él: van, aki a szemek vágyódásától szenved, más a fül vágyaitól, ismét mások a test különféle vágyaitól. Nem vagyunk tekintettel például mások feleségére, lányára vagy nõvérére sem. A világ az egyre gyorsuló visszafejlõdés (retrogresszió) szorításában vergõdik.

Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg, tartja a mondás. Ha tudni akarjuk, hogyan fejlõdik gyermekünk, figyeljük meg, milyen társaságba jár, ebbõl könnyen következtethetünk az õ állapotára is.

Mindanyiunkat Isten teremtett, és mindannyian testet öltött lelkek vagyunk. A lélek Istennel egylényegû, és Õ mindegyikünkben benne van, ezért kell szeretnünk egymást. Szent Pál egész életét ennek a tanításnak szentelte. A Koránban szintén errõl olvashatunk:

Ó ember, tégy jót
Légy jó szüleidhez, rokonaidhoz, az árvákhoz,
a szükséget szenvedõkhöz és a szegényekhez,
felebarátaidhoz és társaidhoz,
Ily élet örvendezteti Allahot.
Allah mindannyiunkban benne van,
A gõgössel, ki önzõ, Isten nem törõdik.

A Mesterszentek minden idõben a következõket írják elõ:

  1. Szeretettel és tisztelettel légy minden teremtmény iránt a legmagasabb rendûtõl a legalacsonyabbig.

  2. Szíved legmélyén is engedelmeskedj a nem ártás parancsának.

  3. Légy igaz.

  4. Ne bántsd meg mások érzéseit gondolattal, szóval, semmiféle jellel vagy cselekedettel.

  5. Légy kedves mindenkihez.

  6. Vidám lelkülettel élj.

  7. Higgy az ember eredendõ jóságában.

  8. Ne nevezz sértõn másokat.

  9. Ne bonyolódj rágalmazó vagy érzelmes, vágyakat keltõ beszélgetésbe és haszontalan idõtöltésbe.

  10. Ne emelj vádat senki ellen, mert az nagyobb erõvel üt vissza rád.

Ha Isten megismerésére vágyunk, akkor nem szabad megsérteni mások érzéseit, mert a szív Isten székhelye. Megfigyeltétek-e már azt az érdekes jelenséget, hogy a mangómag a földbe kerülve annak minden édességét magába szívja, a bors magja azonban csak a föld keserûséget vonzza magához? Amire gondolunk, olyanná válunk. Semmi sem jó vagy rossz ezen a világon, csak a gondolkodásunk teszi azzá. A magvakhoz hasonlóan, mi is saját tudati állapotunk szerint vonzzuk magunkhoz környezetünk jó vagy rossz impulzusait.

A Mahábháratában, az õsi indiai eposzban olvashatjuk, hogy a jó cselekedet a tiszta és szûzies élet külsõ jele vagy megnyilvánulása. Ahogyan a fa gyümölcsérõl ismerszik meg, ugyanúgy az ember is tettei által. Nagyon értékes tanítás ez, mert hozzásegít ahhoz, hogy jólétben élhessünk, és elismerést szerezhessünk itt, ebben a világban, és e világon túl egyaránt. Így leszünk minden teremtmény barátja, mert szilárd elhatározásunkká válik a nem ártás szelleme, és közülük egynek sem, még a méhnek vagy az aprócska hangyának sem fogunk ártani. Aki így él, egy nap bizonyosan megismeri az igazságot.

Dhrit Rashtra herceg, Bharat királyának, a hatalmas Kurunak fia egyszer keményen összeszidta Gandivát, a pandáv herceg, Arjuna kitûnõ íjászát. Mivel érzékenyen érintette a rendreutasítás, Arjuna nagyon megharagudott Gandivára, és rászegezte nyilát, hogy büntetésbõl lelõje az íjászt. Krishna Isten történetesen éppen arra járt, és megkérdezte Arjunát, mit csinál. Arjuna azt válaszolta, ksatrya herceg lévén megesküdött, hogy ha bárki kifogást talál, és szót emel erõs íjásza ellen, nem kíméli meg szolgája életét. Krishna erre azt kérdezte: ,,Ó Arjuna, meg tudnád mondani, mi a dharma vagy erényesség jutalma, fájdalom, vagy öröm?" ,,Dharma vagy erényesség – válaszolt Arjuna – csakis az eredendõ szeretetben és harmóniában létezik." Mielõtt bármit tennénk tehát, vagy szándékoznánk megtenni, elõször mindig gondoljunk a következményre. Ne hamarkodjunk el semmit, így az életet sem rövidítjük meg oktalanul.

Az erényes életet élõ ember soha nem fog semmilyen gonosz tervet szõni mások ellen, soha nem jön ki a sodrából, és nem válik izgatottá. Ezek az emberek magas kort érnek meg. Az életfolyamatot a szervezetben a lélegzés szabályozza. Normális állapotban a lélegzetvétel egyenletes és ritmikus, percenként kb. tíz-tizenkét alkalommal történik. Amikor azonban valaki dührohamot kap és õrjöng, percenként húsz- huszonhárom alkalommal vesz levegõt. Valóban igaz tehát a mondás: a jó cselekedetek vagy az erényesség meghosszabbítják az életet, míg a gonosz tettek vagy bûnök megrövidítik azt.

Ne feledjétek, ha nem éltek helyes és etikus életet, hiába cselekedtek dicséretes tetteket, nem juttok sehová. Próbáljatok a Mester elõírásai szerint élni! Csak akkor lesz súlya szavatoknak barátaitok elõtt. Nem prédikálhattok szûzies életet vágyakkal a szemetekben. Senkit sem tudtok bolonddá tenni még egy pillanatra sem. Elõbb vagy utóbb mindig kiderül az igazság, nem lehet hosszú ideig az emberek bizalmát élvezni, ha hamisan cselekedtek. Nem fognak megbízni bennetek, és már az arcotokra nézve eldöntik, nem vagytok érdemesek a bizalomra. Ne haragudjatok rám, ha arra a kérdésre, miért illetnek igehirdetõket vagy bizonyos társaságokat rossz szavakkal, azt kell válaszolnom, azért, mert nem élnek azok szerint a tanítások szerint, amelyeket másoknak prédikálnak.

Az Istenben élõ embernek helyén van a szíve és az esze. Kívül és belül egyaránt tökéletes békét áraszt. Ügyei tiszták, nyíltak és megkérdõjelezhetetlenek. Szíve legmélyérõl árad az igaz szó. Bárki hallgatja, lenyûgözve figyeli, és jóérzés árasztja el a lelkét, mert e szavakat a benne lévõ szeretetteljes és tiszta gondolatok nyugalmat árasztó árama hatja át. Mindenki, aki körülötte van, nyugodt és elégedett lesz. Õ a sok közül az egyetlen, aki erejével a többi fölé magasodik, akár a szikla, mert szívébõl tisztaság árad. Tennyson, a nagy költõ versében Sir Galahad, a Kerek Asztal Lovagjainak kimagasló alakja így beszél:

Erõm tíz ember erejével vetekszik,
mert tiszta a szívem.

Túláradó szívbõl szól a száj. Ha azonban valaki önzõ és ravasz, saját maga vágja el életének fonalát, amelyet oly megfontoltan szövöget. Mindenki rettegni, tartani fog tõle, és megijednek már attól is, ha megpillantják az arcát. A vele való találkozást szerencsétlen, átkos jelnek tartják majd. Az igaz ember éppen ellenkezõleg cselekszik. Látja saját gyengeségeit, de azon van, hogy az önvizsgálat segítségével egyenként kigyomlálja rossz tulajdonságait. Swami Shiv Dayal Singh Ji tanácsa szerint hibáinkat egyenként kell kiválogatnunk és eltávolítanunk. Minden más szent hasonlóképpen szól ezzel összefüggésben:

  1. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.

  2. Úgy cselekedj másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak.

A vallásos filozófia egésze e két kardinális alapelven nyugszik. Ha ezeket a lényeges szabályokat tûzzük magunk elé követendõ példaként, életünk bizonyosan átalakul. Az, akinek szívében írmagja sincs a rokonszenvnek, és nincsenek emberi érzései, nem alkalmas arra, hogy embernek nevezzék, sõt alkalmatlan arra is, hogy megismerje Istent. Aki viszont ellenségeivel szeretettel bánik, egy pillanat alatt lefegyverzi õket.

Amennyire csak lehetséges, ne ártsatok senkinek, próbáljátok ezt megvalósítani. Legyetek jók mindenkihez, akkor békében éltek magatokkal, és szeretetteljes kegyelmet sugároztok magatok körül. Azoknak az imája, akikkel esetleg jót tettetek, segít majd rajtatok. Mások iránti jó gondolataitok áldással öveznek benneteket. A bennünket körülvevõ atmoszférából a jótettre irányuló gondolatok fognak rátok hatni, így a jó impulzusokat vonzzátok magatokhoz.

Röviden tehát, meghatároztuk a Panch Shila vagy az öt alapvetõ igazság alapját, amelyre a szellemiség csodálatos kastélyát építhetjük fel. Ez az öt alapelv a következõ:

  1. Nem ártás gondolatban, szóban, és cselekedetben.

  2. Igazságosság.

  3. Tisztaság.

  4. Szeretet mindenki iránt, senki iránt nem táplált gyûlölet vagy ellenérzés, függetlenül az illetõ beosztásától, vagyoni helyzetétõl és tanultságától.

  5. Önzetlen szolgálat fizikai és anyagi értelemben, szívesen osztozni mások örömében és bánatában egyaránt.

Az élõ Mester kettévágja a beavatott életének
Gordiusi csomóját.
A Mester tanítványa tartózkodik a bûnöktõl.

Azok, akik követik a fenti alapelveket, gazdagabbá fogják tenni életüket. A tudatot és a kifelé ható képességeket ellenõrzésük alá vonhatják az élõ Mesterszent segítségével elnyert kapcsolat által, amely Isten élõ Igéjéhez fûzi õket mindörökké.

(A vegetáriánus étrend szellemi vonatkozásai 1958 júliusában jelent meg elõször ezen a címen Kirpal Singh 10. Körleveleként. Azóta több ízben újra megjelentették, Donna Kelley Tudományos táplálkozás és vegetáriánus szakácskönyv c. könyvében (Sat Sandesh, 1970 június) elõszóként szerepel. A közölt fordítás a The Way of the Saints c. könyvbõl származik.)