Kérdés-válasz Satsang

Kérdés: Drága Sant Ji, hallottam, hogy Sawan Singh és Kirpal Singh is szeretett nevetni. Látom, te is szeretsz. Mondanál valamit a humor szerepéről az Ösvényen? De ha a választ már közölte a Sant Bani Magazine, kérlek, nevess rám! (Sant Jival együtt mindenki felnevet.)

A Mester válasza: Oberoi úr itt ül, ő látta, hogyan nevetett Sawan Singh Ji Mester, és milyen szép volt, amikor nevetett. Tudjátok, csak akkor nevetünk, ha valami olyan ér, amitől boldogok leszünk. Amikor a tanítvány kap valamit belül, amitől boldog lesz, azt kívül ki kell fejeznie, és ezért nevet. Mert ha a boldogságát nem nevetéssel fejezné ki, nem nyugodna meg. Ezért van tehát az, hogy amikor kap valamit belül, amitől boldog lesz, felnevet!

Ha a néma jaggaryt eszik (cukorszirup, egyfajta édesség), és édesnek találja, boldog lesz. Beszélni nem tud, nem tudja elmondani, mit evett, vagy az milyen édes volt, ezért boldogságát csak úgy tudja kifejezni, ha táncra perdül. Gondoljátok, hogy azok az emberek, akik belevesznek a dolgaikba, nevetnek majd? Szívük lámpája kialudt, hogyan tudnának hát akkor nevetni? Csak akkor nevetünk, ha boldogság ér belül.

A valóság az, amit most elmondok nektek: a Mesterük áll mindig előttük, a saját Mesterük az, aki mindig elkíséri a nagy Mestereket, akár az árnyék bennünket. A Mesterük készteti őket nevetésre. A Mesterük az, aki minden percben boldogsággal tölti el őket, és csak a Mesterük készteti őket nevetésre.

Tehát, ha ti is ezt csinálnátok, ha kinyilvánítanátok magatokban Őt, akkor a sírás, a szomorúság, a bánat örökre elhagyna benneteket. Mindig boldogságban lenne részetek. Még ha betegségben szenvedtek vagy össze van törve a testetek, ha Ő bennetek van, olyan boldogságot éreztek, hogy azt gyakran nevetéssel fejezitek ki.

Ha van szeretet a férj és a feleség között, amikor a férj hazatér, a feleség a férjére mosolyog, és a férj is rámosolyog a feleségére, ha ránéz. Boldogok lesznek mind a ketten, ha látják egymást, és ha nem is szavakkal, nem is az ajkukkal, de a szemükkel kifejezik, milyen boldogok. De ha nem jönnek ki egymással, ha nem szeretik egymást, gondoljátok, hogy elmosolyodnak vagy nevetnek, amikor meglátják egymást? A Mesterek saját Mestereik szeretett feleségévé váltak. Ezért van az, hogy amikor látják Őt, mindig mosolyognak, mindig boldogok lesznek, és nevetnek.

Kedveseim, ezt a világi példát csak azért mondtam el, mert ilyennel gyakran találkozunk az életben. Ha van szeretet a férj és a feleség között, amikor egymásra emlékeznek, amikor látják egymást, boldogok lesznek, és nevetnek. Ugyanez a helyzet a tanítvánnyal és a Mesterrel kapcsolatban is. A tanítvány, aki beleszeret a Mesterébe, aki kinyilvánította Őt magában, amikor a Mesterre emlékezik, amikor látja a Mestert, nevetni kezd, elmosolyodik, mert már attól boldog lesz, ha csak gondol rá vagy eszébe jut.

Sokszor tapasztalhattátok, hogy amikor a Mesterre emlékeztek, olyan boldogok lesztek, hogy azonnal elmosolyodtok, ha szeretitek Őt. Gyakran kérdezik tőlem az emberek, amikor járok egyet vagy sétálok, miért nevetek fel hirtelen, miért mosolyodok el. Azt felelem nekik: "Csak nevettem, mert rád néztem." A valóság azonban az, hogy amikor a Mesterre emlékezem vagy amikor látom Őt, az olyan boldogságot szerez nekem, hogy nem tehetek róla, de nevetnem kell.

Látjuk, milyen a világi szeretet, az a szeretet, amit a rokonaink táplálnak. Ha van szeretet, amit a tanítvány vagy bárki más kaphat, amit önzetlen szeretetnek lehet mondani, az a Mester szeretete. A Mester az egyetlen, aki érdek nélkül szeret, Ő az egyetlen, aki minden egyéni érdek nélkül szeret bennünket.