Június 23-24.

Szerencsések és áldottak azok, akik a tökéletes Mestert 

ebben az életben megkaphatták.

(TW, 131. o.)

Guru Ramdas gyönyörű példát hoz: "Ha a víz tetejére helyezzük a parányi súlyú tűt, nem marad a felszínen, elsüllyed. De ha a tonnányi vasat fára rakjuk, a rakomány a víz színén marad, és könnyedén átjut a vízen." Ugyanígy: bármennyi rossz cselekedetet követtünk el, bármennyi rossz karmát gyűjtöttünk össze, és bármennyire nem javultunk meg, ha a Mesterek társaságába térünk, könnyedén átszeljük a világ óceánját az Ő társaságukban.

Ahogyan a vas fennmarad a felszínen, és átszeli a vizet, ha fára helyezik, ugyanígy, a Mesterek társaságába térve, mi bűnösök is megszabadulhatunk.

(TW, 130. o.)

Amikor a Satgurutól megkapjuk a beavatást, attól fogva végeznünk kell a Simrant, akár ülünk, akár állunk, alszunk vagy ébren vagyunk. Szétszóródott gondolatainkat össze kell gyűjtenünk, és befelé kell lépnünk. Kívül az elménk nem engedi, hogy szeretetünk növekedjék a Mester iránt, ezért lépjetek befelé, akár rövid időre is. Lépjetek befelé egy parányit, és meglátjátok majd, hogyan égnek ott a szeretet lángjai. Most még nagyon nehéz befelé lépni, de ha erőfeszítésünk és a Mester kegyelme révén sikerül, onnan lesz nehéz kijönni.

(TW, 131. o.)

A Mester meggyújtja bennünk a Shabd Naam lámpáját. Amikor meditálunk, a fény erősödni, növekedni kezd, míg végül világosság lesz mindenütt.

(TW, 131. o.)