a Mesterek ösvénye
Olyan ez a világ, mint egy hatalmas bevásárlóközpont, ahol mindenki eladja a holmiját vagy vásárol a világtól. Mindenki a számára kiszabott munkát végzi, legyen az jó vagy rossz.
Tegyük fel, hogy egy bölcs ember elmegy a fiával ebbe a vásárba, és valaki, aki árul a piacon, szitkokat mond neki. A bölcs fia nem tudja, mit tesz ez az ember, ezért így panaszkodik apjának: "Apám, nézd azt az embert. Szitkokkal illet téged. Miért nem válszolsz neki?" Apja azonban valóban bölcs, és tudja, hogy a szitkokra nincs szüksége, ezért nem is veszi meg őket. Így szólt tehát a fiához: "Ne törődjünk vele, fiam, menjünk tovább. Ezen a piacon nindenki a saját portékáját árulja, de ezt itt nem akarjuk megvenni, miért törődnénk akkor vele? Oda sem kell figyelni."
Mivel az apa bölcs volt, megmagyarázta ezt a fiának, és a szitkok, amiket neki mondtak ennek a világnak a piacán, nem hatottak rá.
Az egyetlen dolog, ami elkísér bennünket, a Mester Naamja és a Naam imádata, amelyet ebben a világban elvégeztünk. A Mesterek szintén eljönnek ebbe a világba, erre a piacra, ...de ők soha nem fogadják el azokat a dolgokat, amelyek ártalmasak a számukra: soha nem figyelnek semmilyen bírálatra vagy rossz megjegyzésre, amelyet az emberek ajánlanak fel nekik.
(TW, 43. o.)
Isten az ártatlanság állapotában ismerhető fel. Csak akkor árasztja ránk Isten a kegyelmét, ha ártatlanok vagyunk.
(TW, 46. o.)